Élj veled? Elsőre úgy tűnik, mintha elrontottam volna a ragozást. Nem, ez szándékos volt. De mit is jelent igazán?
Mindig úgy gondoltam, hogy az élet olyan, mint egy vándorút, tele hegyekkel, völgyekkel, rétekkel, útelágazásokkal. Az elején kapunk egy „start-csomagot”, ami a genetikai adottságainkból és a családunktól és közvetlen környezetünktől kapott „eszközökből” áll. Abban biztosak lehetünk, hogy ez a bizonyos csomag nem tartalmaz mindent, ami az út sikeres lefolytatásához szükséges, sőt vannak olyan dolgok, amik hiányát vagy éppen túlsúlyát kifejezetten érezni fogjuk az utunk során. Nekünk viszont ezzel a kicsit hiányos, kicsit össze-vissza csomaggal kell előre jutnunk. Túl egyszerű lenne, ha minden adott lenne és utazásunk során egy - egy meleg helyzetben csak előhúznánk a zsákunkból a szükséges megoldást és mehetnénk is tovább. Pont attól tudunk fejlődni és tanulni, lesz az önértékelésünk és önbecsülésünk is egyre egészségesebb, ha olyan helyzeteket kell megoldanunk, amire nincs eszközünk. Ilyenkor kerül képbe a kitartás, a kreativitás, az akaraterő, vagy éppen az elengedés képessége.
Egy kis nézőpontváltással pont a hiányainkból és sérüléseinkből tudunk a legtöbbet profitálni, ha ezeket tudatosítva úgy nézünk rájuk, mint lehetőségre a fejlődéshez. Hiszen, abban a szerencsében van részünk, hogy képesek vagyunk a tanulásra, akár új képességek elsajátítására, vagy a meglévők újrakalibrálására.
Vegyünk egy egyszerű példát! Divatos kifejezés manapság az asszertivitás, tehát ön- vagy érdekérvényesítés szelíd módja. De mi a helyzet akkor, ha mi nem vagyunk asszertívek, és nem tudjuk érvényesíteni érdekeinket, vagy épp fordítva, a stratégiailag fontos pillanatban elveszítjük a fejünket és átmegyünk agresszívba – igaz így az érdekeink képviselve vannak, csak épp a másikét tiporjuk lábbal. Valljuk be egyik sem hangzik jól. Rajtunk múlik, hogy megrántjuk e vállunkat és elfogadjuk, hogy ez van, én ilyen vagyok és közben csendben utálkozunk akárhányszor nyuszik voltunk vagy éppen átmentünk fenevadba, vagy pedig megtaláljuk a helyét a meglévő tulajdonságainknak, ott, ahol azok hasznot hajtanak és tudatos odafigyeléssel gyakorlással kifejlesztünk magunkban új képességeket.
Van az az élethelyzet, amikor éppen az az előnyös megoldás, ha tudunk hallgatni Pl: nem érdemes a főnökkel üvöltözni. Vagy fordítva: éppen te vagy a főnök és egy népszerűtlen intézkedést kell meghoznod, mondjuk a korona vírus negatív hatásai miatt a céged érdekében. Ilyen esetben sajnos sokszor bármennyire is szeretnéd, nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy neki állj alkudozni, és mindenki érdekeit egyeztetve dönteni. Ilyenkor jól jön egy adag kultúrált, de ellentmondást nem tűrő határozottság.
Jó hírem van: mindegyik tanulható. Egyszerűen meg kell tapasztalnunk, hogy egyes helyzetekben, hogy viselkedünk, és miért éppen úgy. Ha az ok megvan, már kezdődhet is a munka! Így legalább tudod, hogy mivel/kivel állsz szemben! Hiszen csak egy életed van és az az egy biztos, hogy abban VELED együtt kell élned!